A héten a miserend a következő:
Október 31. kedd – 17:00;
November 1. szerda – 9:00, ünnepi mise, Mindenszentek ünnepe
14:30, megemlékezés halottainkról a temetőben, a ravatalozó mögötti keresztnél;
November 2. csütörtök – 17:00, Halottak napja
November 3. péntek – 7:00, első péntek;
November 4. szombat – 7:00;
November 5. vasárnap – 9:00, évközi 31. vasárnap
Mindenszentek ünnepe
November 1-jén közös napon ünnepeljük az összes szentet, vagyis valamennyi megdicsőült lelket, akikről sokaságuk miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg.
Keleten már 380-ban megemlékeztek minden vértanúról. A nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápának köszönhetően került be, aki – miután megkapta a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont – 609. május 13-án Mária és az összes vértanúk tiszteletére szentelte fel.
III. Gergely pápa (731–741) kiszélesítette az ünneplendők körét: a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává tette mindenszentek ünnepét.
IV. Gergely pápa (827–844) döntése értelmében került az ünnep november 1-jére.
Halottak napja – Krisztus halála ad mindenkinek életet
November 2-án tartjuk a halottak napját. Ezen a napon a Katolikus Egyház ünnepélyesen minden elhunytról, de különösen is a tisztulás állapotában levő szenvedő lelkekről emlékezik meg.
Az Egyház a testi feltámadás és az örök élet hitével és az ebből fakadó reménnyel éli meg a halottak tiszteletének ősi cselekedetét, melynek minden nép a maga módján tesz eleget. Az Egyház kezdettől fogva imádkozik a megholtakért.
Szent Odilo clunyi apát kezdeményezte, hogy miután mindenszentek ünnepén az Egyház megemlékezik a mennyország szentjeiről, másnap az összes megholtról is emlékezzünk meg. 998-tól tartják az ünnepet, majd a 11. században a clunyi bencések hatására széles körben elterjedt. Az Egyház az ünnepen bizalommal kéri a Mindenhatót: „add kegyelmedet elhunyt gyermekeidnek, hogy a földi élet halandóságát legyőzve örökre szemlélhessenek téged, aki alkottad és megváltottad őket”.
„Krisztus nem akart a haláltól menekülni, és minket sem tudott volna semmi mással jobban megmenteni, mint éppen halálával. Így tehát az ő halála mindenki élete lett” – Szent Ambrus püspök – testvére haláláról elmélkedve – e szavakkal foglalja össze a kereszténység legfőbb tanítását a halálról és a feltámadásról.
Szöveg innen >>
Az elengedés nem egyenlő a felejtéssel
Imádkozzunk azokért a lelkekért mindenszentek és halottak napján, akik még nem kerültek be valami miatt a mennyországba, az átmeneti, tisztító helyen ragadtak és van még valami elrendeznivalójuk – mondta Bese Gergő atya, …
„Ezekben a napokban csendesedjünk el, és az emlékezésen túl imádkozzunk elhunyt szeretteinkért; de gondoljuk át azt is, milyen módon éljük az életünket” – fogalmazott Bese Gergő lapunknak, majd azzal folytatta:
Vajon ha a mi utunk most érne véget, hogyan tudnánk visszatekinteni? Az Úr azt mondaná nekünk, hogy lépjünk be a mennyek országába, vagy a kapuban Szent Péter megállítana minket és azt mondaná, hogy még nem állunk készen arra, hogy a mennyországba lépjünk?
…
A cikk végén foglalkozik a halloween ünnepével is >>tovább olvasom>>
