Események

Hirdetések – 2023.10.02. – 2023. 10.08.

A szentmisék a szokott időben lesznek >> Miserend >>

Ne feledjük, a héten első péntek, és vasárnap Magyarok Nagyasszonya ünnep lesz.

Szent István, halála előtt, Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Felajánlása óta a Magyarok Nagyasszonyaként is tiszteljük a Szűzanyát. A külön ünnepet XIII. Leó pápa engedélyezte népünk számára.

Johann Lucas Kracker: Szent István országfelajánlása
(egri bazilika, 1773)

Az országfelajánlás 1038-ban történt, Nagyboldogasszony (aug. 15.) ünnepén. A Hartvik püspöktől származó legendában így olvashatunk erről: 

„Végre Isten irgalmából, a százszoros jutalom díjára érdemesen, láz vette le lábáról [a királyt], s mikor már nem volt kétséges halálának hamari napja, előszólította a püspököket és palotájának Krisztus nevét dicsőítő nagyjait; először megtárgyalta velük, hogy kit választanak helyette királynak. Majd atyailag intette őket, hogy őrizzék meg az igaz hitet, amelyet elnyertek; hogy az igazságot szeressék, az égi szeretet láncait kedveljék, gyakorolják a szeretetet, az alázatossággal törődjenek, de mindenekelőtt a kereszténység zsenge ültetvényén csőszködjenek. E szavak után kezét és szemét a csillagokra emelve így kiáltott fel: »Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.« (Vö. Zsolt 31,6)”

Magyarok Nagyasszonya szobor, Tiszaújváros

Tovább olvasom >>

Hirdetések – 2023.09.18. – 2023. 09.24.

A héten a szentmisék a szokott időben lesznek. Lásd >>Miserend>>

Egy kedves ismerősöm írása, fogadják szeretettel:

Kétezer év múlva – újra idelenn

Egy
Bori néni kilencven esztendős volt, amikor végleg elhagyta az ereje és ágyba kényszerült. Óráról órára gyöngébb lett, végül már a kezét is alig bírta mozdítani, csak pihentette a takarón. Érezte, hogy közeledik halála órája, hát becsukta a szemét és felsóhajtott.
– Istenem!
Amikor kis idő múlva kinyitotta, összerezzent meglepetésében. Egy ember ült az ágya szélén.
– Hát te? Hogy kerülsz ide?
– Szólítottál lányom, hát itt vagyok.
– Ki vagy te?
– Én vagyok az Isten.
– Mit akarsz tőlem?
– Segítséget kértél. Gondoltam eljövök hozzád és segítek rajtad.
– Ugyan! Hogy tudnál segíteni rajtam? Még ha az is vagy, akinek mondod magad! Rajtam senki sem segít! Soha nem is segített!
– Csodát teszek veled!
– Ugyan! Miféle csodát?
– Csak megfogom a kezed és újra fiatal leszel!
– Egyéb se hiányzik! Még mit nem! Meg ne próbáld! Végig szenvedtem az életet! Gyermek voltam és éheztem, rettegtem az első nagy háborúban! Minden egyes nap! A testvéreimmel kellett osztoznom azon a kevés ennivalón is, ami volt! Apám odamaradt a fronton, anyám egyedül kínlódott velünk. Mindig dolgoznom kellett már akkor is a ház körül!
Azután béke lett. Újra iskolába kellett járnom! Amikor felnőttem, férjhez mentem, gyerekeket szültem! De minek? Amit összekuporgattunk az emberrel, a házat, a földet, jött a válság és elvitte! Napról napra küszködtem, vesződtem az urammal, hogy valahogy megéljünk. Magunkat is alig bírtuk, nem még nyakunkban a gyerekekkel!
Ráadásul jött a második nagy háború. Elvesztettem mindenemet, földönfutóvá váltam. Negyvennégyben megözvegyültem. Hol a német, hol a szovjet gyötört! Bujkálnom kellett!
Azután, amikor vége lett, egyedül a gyerekekkel rettegtem végig az ötvenes éveket! Egy szövőüzemben güriztem, mert máshol nem kaptam munkát! Egész nap robotoltam. Gyűlöltem ott lenni! Nem is értem a munkatársaimat, hogy tudtak viccelődni egymással? Nevetni? Nyomorult világ volt az!
Mindig kuporgatnom kellett! Lakásra, bútorra, mindig volt valami! Mindig! Hát élet ez? Nem volt semmink!
Amikor felnőttek a gyerekeim, elmentek azok is a háztól! Mondhatom, szépen meghálálták, hogy kenyeret adtam a kezükbe! Hogy feláldoztam magam értük! Persze ünnepekkor hazatalálnak! Tele van olyankor a ház, nincs egy perc nyugalmam!
Semmim sincs, csak ez a fedél a fejem fölött! Ez se kell már sokáig! Dehogy csinálom én újra végig ezt a gyötrelmes életet! Mindig is az volt! Ha igazán segíteni akarsz rajtam, akkor intézd, hogy haljak meg! Ha megharagszol, ha nem, elegem volt az életből! Elfáradtam!
Bocsásd meg a bűneimet és vigyél az országodba!

Kettő
Mari néni kilencven esztendős volt, amikor elhagyta az ereje és végleg ágyba kényszerült. Óráról órára gyöngébb lett, végül már a kezét is alig bírta mozdítani, csak pihentette a takarón. Érezte, hogy közeledik halála órája, hát becsukta a szemét és felsóhajtott.
– Istenem!
Amikor kis idő múlva kinyitotta, összerezzent meglepetésében. Egy ember ült az ágya szélén.
– Hát te? Hogy kerülsz ide?
– Szólítottál lányom, hát itt vagyok. Segítek rajtad!
– Oh! Hát te volnál az Isten? És eljöttél hozzám? Bocsásd meg, hogy így fogadlak!
– Nincs miért szabadkoznod lányom! Azért jöttem, hogy segítsek rajtad! Csodát teszek veled!
– Ó Uram! Mint már annyiszor! Milyen csodát?
– Megfogom a kezed és újra fiatal leszel!
– Neked semmi sem lehetetlen Atyám! Ám kérlek, hallgass meg! Az első nagy háborúban éppen tíz éves voltam. Éheztem és fáztam a családommal, de annyi mindig jutott, ami elegendő volt az életben maradáshoz! Még akkor is, amikor apám meghalt a fronton! Ráadásul ott voltak velem a testvérkéim és a kis játékmackóm, amit annyira szerettem. Amikor nem kellett félnünk, játszottunk vagy segítettünk a ház körül.
Aztán béke lett! Újra iskolába járhattam, szakmát tanulhattam, felnőttem! Megismerkedtem az édes hites urammal. Boldogan éltünk s boldogan neveltük a gyerekeinket. Házat vettünk, földet, haladtunk szépen egyről a kettőre. Azután jött a válság. Gyötrelmes volt, mindenünk odalett. De az uram és a gyerekeim nem! Túléltük valahogy.
Azután ránk szakadt a második nagy háború. Anyám sorsára jutottam, özvegyen maradtam. Jött a német, jött a szovjet. Bujkálnunk kellett, de együtt voltunk! Együtt volt a család! Számíthattak rám és én számíthattam a gyerekekre!
Aztán megint béke lett. Nehéz évek következtek. Tanyára telepítettek, a földeken kellett dolgoznunk, de együtt maradhattunk! Jó emberek közé kerültünk, segítettük egymást! Ki miben tudott. Dolgoztunk napestig, de valahogy mégis jó volt! Jókedvünk volt, fiatalok voltunk, erősek! És túl lettünk azon a korszakon is!
Később visszaköltözhettem a régi házunkba a gyerekekkel. Plusz munkát vállaltam, hogy taníttathassam őket! Újra felépítettem mindent. Mindig kevésből éltünk, de éltünk! Megvolt mindenünk ahhoz, hogy boldogok legyünk!
Végül a gyerekek szakmát szereztek, megházasodtak, kirepültek. Most ők dolgoznak a családjukért úgy, mint valaha én. Nincs idejük, de azért ünnepeken eljönnek hozzám! Hozzák az unokákat is! Olyankor élettel tele a ház!
Igaz, ezen a kis házon kívül nincs semmim. De nem is kell. Minek? Amire szükségem van, megvan. Mindig is megvolt! Szép életem volt. És nem cserélem el egy másik, egy új, talán jobb életért. Ne haragudj rám ezért kérlek! Viszont elfáradtam, elhagyott minden erőm. Ha csodát akarsz tenni, hát tégy!
Bocsásd meg a bűneimet és vigyél az országodba!


Szentandrássy Béla
Áldott vasárnapot kívánok!

Az írás eredeti helye:
https://www.facebook.com/photo?fbid=1048769309773807&set=a.714804736503601

Hirdetések – 2023.07.24. – 2023. 07.30.

A héten csak kedden lesz szentmise, 18:00-kor kezdődik.

Egyházmegyénk búcsúja július 30-án, vasárnap lesz Máriapócson.
A szentmise 11:00-kor kezdődik, melynek főcelebránsa Felföldi László pécsi megyéspüspök atya lesz.
Részletek a következő linkeken érhetők el:
https://szentannaplebania.dnyem.hu/?p=2408
https://szentannaplebania.dnyem.hu/?p=2411
https://magyaroknagyasszonya.dnyem.hu/2023-07-09-evkozi-xiv-vasarnap/