Hajdúböszörményi Egyházközség

Hajdúböszörményi templomA „böszörmény” név a középkorban kereskedelemmel, pénzváltással foglalkozó izmaeliták, mohamedánok, szaracénok magyar elnevezése. A település neve Nagyböszörmény formában először 1248-ban fordul elő. Temploma 1332 körül épült Szent Miklós templom. Hajdúböszörmény határa 10-12 elnéptelenedett középkori templomos helyet foglal magában (Pródegyháza, Szentdemeter, Videgyháza, Szilegyháza, Hegyesegyháza, stb.), melyek közül Árpád-kori település volt Zelemér is, melynek Szent Andrásról nevezett templomát az 1332-37 évi pápai tizedjegyzék is említi. Az ebből megmaradt homlokzati toronyrész – a város határában – a zeleméri pusztatorony, neves műemlék. Ezek a középkori templomos helyek a török időkben elpusztultak. Báthori Gábor erdélyi fejedelem 1609-ben Nagykállóból hajdúkat telepített be, és Böszörményt hajdúvárossá nyilvánította. A reformátusok az ősi katolikus templomot elvették. Ettől kezdve a hívek 1814-ig Újfehértóhoz, utána Balmazújvároshoz tartoztak. 1769-ben Eszterházy egri püspök plébánia létesítésével kísérletezett, de a kálvinisták ellenállása miatt nem sikerült. Bartakovics egri érsek 1858-ban templomtelket vásárolt, valamint paplak és iskola céljára megvásárolta Lévay András és Igaz József házát. 1861-63 között az érsek – Grieger István balmazújvárosi építész tervei alapján – templomot építtetett, s azt 1863. december 20-án Szent István király tiszteletére felszentelték. Az egy manuálos nyolc regiszteres orgonát Kobza Ágoston egri mester készítette 1865-ben. Hajdúböszörmény 1861 óta önálló plébánia. Első plébánosa Kolmer József volt. A templomot utoljára Szenes József plébános renováltatta 1994-ben: fundamentum erősítés, és toronyfelújítás. Az új liturgikus tér kialakítása 1974-ben volt Vona István plébános idejében. 1858-ban Bartakovics érsek által vásárolt plébánia épületet Szenes József plébános 2001-ben felújította. – A városban három kőkereszt található: a 35. országút mentén (1906), a római katolikus temetőben (2000), és a templom mellett (2000).

Bodaszólő:
Hajdúböszörmény határának részeként 1801-ben osztották fel területét a helybéli lakosok között. Mint szőlőskert hamarosan benépesült. A Boda név Árpád-kori személynév, mely 1496-ban fordul elő, mint ennek a területnek neve. Közigazgatásilag Hajdúböszörményhez tartozik, a várostól 14 kilométerre. A szentmisék iskolakápolnában és magánházban vannak.

Nagyhegyes:
Őse az Árpád-kori Hegyesegyháza, mely a török hódoltság alatt elpusztult. Az újbóli benépesülés Mária Terézia korában (1717-80; királynő 1740-80) kezdődött. A kialakult tanyavilágból 1952. január 1-jével alakították ki Nagyhegyes községet. A szentmise régebben iskolakápolnában volt, majd 1998-tól az újonnan épült református templomban van, római katolikus és görög katolikus részről egyaránt.